The ECC national debates have ended in April 2009. You may now debate the final 15 recommendations on the European portal
Időskor
Mezőgazdaság
Üzleti világ
Verseny
Fogyasztóvédelem
ECC
Gazdasági helyzet
Oktatás
Energia
Környezetvédelem
Euró
Pénzügyi rendszer
Globalizáció
Zöld gazdaság
Növekedés
Egészségügy
Ipar
Infláció
Munkalehetőségek
Migráció
Szegénység
Közszolgáltatások
Szolgáltatások
Társadalmi igazságosság
Szociális biztonság
Válságunk elemzése
Magyarországon egyidejűleg több válság is tombol az egyik, az Amerikából indult pénzügyi hitelezési és bizalmi válság ennek megoldása nem lehet faladatunk legfeljebb a károk minimalizálására tehetünk kísérleteket.
Magyarország is szenved egy saját belső pénzügyi válságtól, ami a magas államadósság következménye, de ez húsz éve így van és mivel nem ok hanem következmény a megoldása sem lehetséges csak az okok megszüntetése után
Van egy strukturális válság is aminek a felszámolása pont a források szűk keresztmetszete miatt nehézkes.
Van egy társadalmi válság is ami a jelenlegi helyzetben olyan súlyosan elfajulhat hogy szinte megoldhatatlanná válik.
Ha megvizsgáljuk a legutolsó pontot, könnyen beláthatjuk, hogy ennek feloldása nélkül a többi túlélése is nehéz a megoldásuk meg szinte lehetetlen.
De mik is a válságjelek?
Általános bizalmatlanság senki nem hisz senkinek nem bízik semmiben, a legnagyobb baj az hogy ez a legszegényebb rétegek további lecsúszásához az pedig ki tudja hova vezet?
Az előző pontból származó vagyonmentés, és korrupció, ami mindig csak az egyénre összpontosít, csökkentve a versenyképességet.
Nézzük az okokat.
Talán a legfontosabb ok hogy nem vagyunk hajlandóak bizonyos társadalmi költségeket számszerűsíteni és azt költségként kezelni. Amire gondolok az adórendszerünk egyik alappillére a társadalom és egészségbiztosítási járulék
Miért ez mert beszedésének módja drága és igazságtalan és onnan vesz el ahol kigazdálkodása elképzelhetetlen, nevezetesen a munkavállalóktól. Ezért ez a a kassza együtt mozog az egyéni jövedelmekkel, holott számszerűsített értéke nem függ az egyén jövedelmétől sőt fordítottan arányos azzal.
Ez egy felosztó – kirovó elvű biztosítási rendszer amit annak idején Bismark vezetett be és már több mint 200 éve működik csakhogy létrehozása idején a munkásság problémáira volt hivatott választ adni, ma meg a munkásság létszáma erősen csökkent és ez megállíthatatlanul folytatódik.
Először is nézzük meg hogy hibás e és ha igen hol hibás a rendszer. A kivetés elve a lehető legolcsóbb, hiszen egy adott időszak alatt keletkezett költséget oszt szét azon költségek okozói között.
Akkor mi lehet a hiba? Az a hiba hogy nem onnan vonja el a költséget ahol az fellép így költségként a kezelése lehetetlen. Abban egyet kell értsünk a betegek a szegények a nyugdíjasok eltartása társadalmi feladat annak költsége társadalmi költség, s mint minden ilyen költségnek ennek is van haszonélvezője. Ki a haszon élvezője vajon ezen költség létének. Ez sajnos szomorú hír lesz ugyanis a klasszikus közgazdaságtan tanításai szerint a földtulajdonos jövedelme a járadék a tőketulajdonosé a kamat a munkásé (dolgozóé) a bér a vállalkozóé pedig a profit, vagyis magyarul haszon.
S mivel, itt haszonélvezőről van szó, éljünk a gyanúperrel, hogy van haszon is. És be is látható a társadalmi jövedelmek jelentős része valamilyen vállalkozó zsebébe vándorol.
Látszólag nincs is baj, hiszen a járulékok jelentős részét a vállalkozók fizetik. Pedig valójában nem így van a járulék az alkalmazottak jövedelmének függvénye, s mint ilyen úgy is vehetjük, hogy a dolgozók fizetik, csakhogy a dolgozók bére a dolgozóktól és az államtól független valami ezért a bevételek kiszámíthatatlanok, miközben a kiadások állandóak.
Mi akkor a megoldás?
Oda kell telepíteni a költséget ahol a jövedelem keletkezik vagyis a vállalkozásokhoz. Az előző időszak költségeit szét kell osztani a vállalkozások között azok árbevétele alapján olyan költségnemként, mint pl a vilanyszámla, s lehetne súlyozni is nyereségesség szerint, a magasabb nyereségűek kicsivel többet az alacsonyabb nyereségességűek kicsivel kevesebbet fizetnének, nyílván itt nem lehetne figyelembe venni az amortizációt a befektetésket, hiszen a villanyszámla sem lesz olcsóbb csak azért mert én értékcsökkenést írok le. Az egyéni járulékok megmaradnának mint öngondoskodás és a cégek is fizetnének a jövedelmek után is minimális összeget 1-3 %. Viszont megszűnne a járulékok teljesítmény visszafogó hatása. S mivel a vállalkozások bejelentése kötelező. Ez az intézkedés helyre billentené a költségvetést és a bizalmat. A pontos arányokat már ki tudják számolni a szakértők, persze hosszú távon le lehetne választani a rendszerről a különböző biztosítás típusokat egészség baleset nyugdíj, de a lényeg hogy nem a dolgozók létszáma lenne az alap hiszen gondoljunk bele ha egy cég hibázik rengeteg ember egészségében okozhat kárt és nem csak a saját dolgozóinak s ez a veszély annál nagyobb minél nagyobb egy vállalat mérete. Mellesleg ez a vállalatok számára is kedvezőbb hisz így nem lehet kibújni a költségek alól a dolgozók jövedelmének minimálbéresítésével és kiszervezni sincs sok értelme csak ezért, hiszen a kiszervezett cég ugyanúgy fizetni fog ami emeli a költségeit.