cecilianemeti

Ez a téma - MUNKALEHETŐSÉGEK - nagyon foglalkoztat mostanában.
Szeretném merni elképzelni, hogy még az én korosztályomnak is van esélye.
Egyenlőre azt látom hazai viszonylatban, hogy mintha a gazdasági szakembereink, szaktanácsadóink mind egyszerre szabadságra mentek volna.
Csak rágják a gittet, és a gazdasági folyamatok teljesen önállósították magukat.
Én elhiszem, hogy gazdasági válság van, DE máshol is az van. Elhiszem, hogy többen halnak meg, mint születnek, DE semmi születéstámogatást nem vélek felfedezni. Nem látom megvalósulni a családok támogatását, a szülőképes nők megbecsülését, a gyerekek nevelését és a rosszabb anyagi körülményeket felvállaló fiatal párok segítését, sőt, a GYET-ről, GYED-ről, GYES-ről a gazdaságba visszakerülő munkavállalók inkább potenciális problémát jelentenek a munkahelyeknek, mert valamikor biztosan beteg lesz a gyerek és a mama kiesik a munkából.
Nem értem, miért nem lehet tanácsot kérni olyan országoktól, akik ezt már megoldották - lásd Hollandia. Ott sincs kolbászból a kerítés, de a szociális segítő mechanizmusok ragyogóan működnek.
Miért nem lehet tanácsot kérni, véleményt cserélni, elfogadni más jól bevált tudását és tapasztalatát.
Szóval, én magam előtt látok egy leendő Európát, ahol nem a magyarság kivagyiságának hangoztatása a lényeg, nem a múltbeli események értelmetlen ismételgetése a téma, hanem a JÖVŐ. A gyerekeink, unokáink, sőt, az ötvenesek/hatvanasok jövője. Mert lesz nekik, remélem.