Félállás a megoldás?
h, 26/01/2009 - 12:43
Félállás a megoldás?
Idézet Julinjotól
„Napi négy-órás munkaidőben is dolgozhassanak az azt igénylők.”
A magyarországi munkavállalók többsége nincs abban a helyzetben, hogy válasszon. A munkaszerződés az egy ökölszerződés. A gyakorlatban pedig azt kell csinálni amit a vezető mond. Pl. Munkahelyemen évekkel ezelőtt az egyik munkakörbe csak 6 órás munkaidővel és ezzel arányos munkabérrel vettek fel embereket. (Számukra ez nem választható lehetőség, hanem kötelező feltétele volt a munkavállalásnak!) 6 órán belül, viszont nem jár szünet. Előfordult, hogy a 21 éves normál munkarendben dolgozó „főnökasszony” nem engedte hazamenni a munkaidő végén beosztottját, mert annak le kellett dolgoznia a mosdóban eltöltött időt.
Cégemnél ez a történet anno végül is happy end-el végződött, mert az akkori vezetőség belátta: az adott tevékenységet teljes munkaidőben lehet gazdaságosan ellátni, ezért módosította kollégáim szerződését.
Környezetemben ettől jóval tragikusabb eseteket is hallok a hivatalosan 4 órában és más, nem saját elhatározásból kikényszerített un.”atipikus” foglalkoztatásban dolgozók kiszolgáltatottságáról. Az a munkakereső, aki nem vállalja el a számára méltatlan feltételeket mert égető szüksége van biztonságos, hosszú távú munkahelyre, a közvélekedés szerint megérdemli a nyomorúságot, hiszen van itt munka elég, csak „nem akar dolgozni”.
Sajnálatos, hogy a mindenható gazdasági/politikai elit által gerjesztett közhangulat megváltoztatásáért nagyon kevesen hallatják hangjukat.
Ha valakinek a hozzátartozói, befektetései vagy az adófizetők képesek olyan jövedelmet realizálni, ami pótolja a kieső bért, megengedheti magának a csökkentett munkaidőt, de az ő munkavállalásuk sok esetben rontja a csak és kizárólag bérből és fizetésből élők lehetőségeit. (Pl. két, személyenként kb.200 ezer forint nettó/hó állami nyugdíjas, jó egészségnek örvendő negyvenes exkatona, félmunkaidőben remekül elfoglalhat egy olyan munkahelyet, amit egy bármely korú aktív, egyéb jövedelemmel nem rendelkező dolgozó teljes munkaidős munkavállalását jelenthetné.)
Még mindig makacsul tartja magát mifelénk az a szemlélet, hogy az emberi mivoltában leértékelt, alacsony jogérvényesítő képességgel rendelkező munkavállalók hada fogja becsalogatni és itt tartani azt a működő tőkét amely révén az arra érdemesek extra juttatásokhoz, versenyképes jövedelmekhez, szárnyaló karrierlehetőségekhez jutnak.
Teljes munkaidőben az elsődleges munkaerőpiacon dolgozva is rengeteg ember küszködik napi megélhetési gondokkal az alacsony bérek, s a rossz munkakörülmények miatt. A nyolc órában történő kegyetlen kizsákmányolás fokozásaként könnyedén bevezethető az is, hogy ugyanazt a munkát egy négyórás munkavállalóval végeztetik el. Ahol a vezetők hasra ütéssel állapítják meg az adott munkára kiszabott időt, ott ez bármikor megtörténhet. Ha a dolgozóknak felére csökken a jövedelmük, akkor pedig még több szociális problémával és további vásárlóerő csökkenéssel kell szembenézni. Ettől várhatóan nem élénkülni, hanem visszaesni fog a gazdasági fejlődés. Arról nem is beszélve, hogy ezek az emberek a nyugdíjkorhatárt elérve könnyen megkaphatják majdan az akkori fiataloktól: tetszettek volna fiatalon tisztességesen dolgozni és öngondoskodni, mert mi nem vagyunk hajlandók „eltartani” az öregeket! (Sajnos hasonló kijelentések közszereplőktől már mostanság is elhangzanak, pedig a jelenlegi kisnyugdíjasok zöme hosszú évtizedeket dolgozott keményen kevés jövedelemért.)
A szerencsétlen magyar alkalmazottakat bele lehet ugyan kényszeríteni „önkéntes alapon” a rövidített munkaidőben való munkavállalásra, de ez csak a statisztikát fogja javítani, s a fekete/szürke foglalkoztatást növelni. Az emberek életviszonyait aligha.
Kedves Betti!
Mivel magam is nyugdíjas vagyok, teljes mértékben megértem és átérzem az elkeseredését.
Azonban - a témakör jobb megértése végett - célszerű a rövidített munkaidő kérdését kétfelé bontani.
1. Érthető a rövidített munkaidővel szembeni ellenérzés, ha a munkaidő rövidítése kényszerből történik. Rövidített munkaidő, kevesebb fizetés, romló életkörülmények... Ki örül ennek?
(Ha engem kérdeznének, hogy mit választok: a teljes munkanélküliséget, vagy a fél-munkaidős foglalkoztatást, akkor az utóbbit választanám, legalábbis addig, amig nem találok jobban fizető munkahelyet. Így legalább a reményem megmarad, hogy jobb gazdasági körülmények között majd teljes munkaidőben dolgozhatok újra.)
2. A javaslat azonban - szerintem - nem erről szól. - "Napi négy-órás munkaidőben is dolgozhassanak az azt igénylők." -
Ezzel a módszerrel nagyon sok édesanyát, egyedülálló édesapát lehetne munkahelyhez juttatni, akik a gyermekeik nevelése mellett teljes munkaidőben nem is tudnának dolgozni. Nem állnak rendelkezésre mindenütt olyan nagyszülők, akik a gyermekeket el tudják látni. A szülő a gyermekeket reggel elviszi az óvodába, iskolába, utána négy-órás munkaidőben dolgozik (megkeresi - többek között - a nyugdíj- és egészségbiztosításhoz szükséges összeget), majd délután hazaviszi a gyermekeket, - és még főzésre, takarításra, a leckék átnézésére, beszélgetésre is van ideje. Teljes-munkaidős foglalkoztatás mellett mindez lehetetlen vállalkozás lenne... Ilyen módon százezernyi fiatal-középkorú munkavállaló tudna visszatérni a munka világába. Az otthoni munka megszervezéséhez pedig az országosan megvalósítandó "családmenedzser"-képzés nyújthatna segítséget. Nemrég olvastam, hogy egy amerikai közvéleménykutató cég kimutatta, hogy egy átlagos, amerikai anya annyi otthoni munkát végez, amennyiért évente 117.000 USD-t kapna, ha ezt fizetett dolgozóként tenné.
Abban is egyetértek önnel, hogy hazánkban komoly gondok vannak a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolat terén.
Ahhoz, hogy ezek a javaslatok megvalósulhassanak, egymást kölcsönösen tisztelő munkaadókra és munkavállalókra van szükség.
Mi "kisemberek" sokat tehetünk ezért, ha egyszer megtanulunk összefogni.
Tisztelettel
Ludoviko
Kedves Ludoviko es Betti ! (elore is elnezest az ekezetek hianyaert,de nem magyar billentyuzetrol irok)
Szerintem is a javaslattevo inkabb a szulokre gondolhatott amikor felvetette az otletet. Igy erre reagalnek foleg.
Tehat, szerintem is szukseg lenne arra, hogy jobban elterjedjen hazankban a reszmunkaidos foglalkoztatas, mivel sok anyuka, apuka dilemmajat megoldana. Amig az egyik szulo fo penzkeresokent megkeresi a csalad eltartasahoz szukseges osszeget, az otthon levo anyukanak, vagy apukanak is lenne lehetosege arra, hogy ne essen ki a munkabol, aktiv tarsadalmi eletet eljen es hozzategyen valamennyi penzt a csaladi kasszahoz. Nyilvan kulonbozoek az igenyek es az egyes esetek is elteroek lehetnek. Van aki megteheti es szivesen marad otthon a gyerekekkel akar eveket is mint foallasu anyuka, apuka, van aki szeretne igy tenni, de anyagi okok miatt nem teheti meg, ugyanakkor vannak olyanok akik nem feltetlenul vannak raszorulva megis szivesen dolgoznanak a gyermekneveles mellett. Embere valogatja, hogy ki mennyit bir, de en is egyetertek Ludovikoval, hogy ha kiszamoljuk mennyi idot tolt el egy haziasszony a hazimunkaval es azt fizetseggel honoralnank, akkor boven kijonne egy diplomas minimalber..persze sajnos a valosagban ez a tipusu munka nincs megfeleloen elismerve, sot manapsag ott tartunk, hogy egy haztartas vezetese teljesen "termeszetes" dolog munka mellett is, ami pedig fizikailag igen megterhelo. Foleg, hogy kicsiny hazankban meg mindig nincs valami magas szinten a hazastarsak kozotti munkamegosztas es nem minden apuka veszi ki a reszet a hazimunkabol (bevasarlas, takaritas, gyerekek szorakoztatasa, ellatasa, a fozesrol mar nem is beszelve). Manapsag meg azt is megmosolyogjak ha nem anyuka hanem apuka marad otthon a gyermekkel, pedig a skandinav orszagokban ez nem kirivo eset es logikus is, ha pl. az anya tobbet keres akkor ne az o fizetese essen ki. Persze ez mar egy masik vita.
Visszaterve a reszmunkaidore, a Nok Lapjaban olvastam meg regebben egy erdekes cikksorozatot e temakorben, ahol munkavallalok es munkaadok egyarant megszolaltak. A munkaadok kozul sokan valoban azt mondtak, hogy megeri nekik reszmunkaidoben alkalmazni a szuloket, mivel nagy bennuk a bizonyitasi vagy es igyekeznek hatekonyak lenni. De peldaul arrol is szo volt, hogy ha valaki elmegy szulesi szabadsagra es erre az idore az o posztjara felvettek valakit, majd pedig visszajonne dolgozni az illeto, akkor nem mindig konnyu azt mondani a helyetteskent dolgozo embernek, foleg ha az teljes munkaidoben dolgozik es jol teljesit, hogy koszonjuk ennyi volt, reszmunkaidoben visszavesszuk a korabbi alkalmazottat.
Ez a tema szerintem rendkivul fontos es sokat kellene meg fejlodnunk ezen a teren nemcsak itthon, de Europa mas orszagaiban is. Remelem sokan hozzaszolnak meg a kerdeshez es szelesebb koru vitara is sor kerul!
Udvozlettel,
Cosmopolitan
A másik ember kizsákmányolása több évezredes történelmünk örökös motívuma. Ezen belül a munkavállalók akkor kezdhettek el panaszkodni, amikor kialakult a megegyezés alapján működő munkaadás-munkavállalás rendszere. A munkaadók erőfölénye a kezdetektől fogva érvényre jut. Komoly érdekérvényesítő képessége csak néhány kulcságazat működtetését végző munkavállalók szervezett közösségének van. A többi munkavállaló érdekét közösségük sem mindig tudja eredményesen képviselni, de a szervezetlenek esetében csak a munkaadók hatósági felügyelete jelent csekélyke védelmet kiszolgáltatottságuk ellen. Szerencsére csak a munkaadók kisebb része vállalkozik arra, hogy az foglalkoztatási kötelmek (munkaszerződés, bejelentés,munkaidő nyilvántartás, bérszámfejtés, közterhek fizetése, statisztikai jelentés, munkaegészségügy, munkabiztonság, munkaruha, védőruha, védőfelszerelés, …) alapvető teljesítése nélkül alkalmazza dolgozóit. Valamit azonban sokszor elsumákolnak a kötelezettségek közül.
Az állam kárára gyakran és ugyanakkor a munkavállalók kárára nem minden esetben elkövetett szabálytalanság a munkaidő nyilvántartásának meghamisítása. Mindkét eset elsősorban a túlmunka kezelésekor fordul elő, és abban különböznek egymástól, hogy a munkavállaló közvetlenül károsodik a túlmunka elszámolásának és kifizetésének elmaradásakor, de csak a nyugdíjalapja károsodik, ha a túlmunkáért hivatalos bérszámfejtés mellőzésével (zsebből)a bruttó bérét kapja kézhez. A "takarékos" megoldás miatt elmaradt közterhen a munkáltató osztozik is dolgozójával, hiszen egyikük sem fizet közterhet a zsebbe kapott pénz után, és így bűnrészes lesz a munkavállaló is. Papíron minden rendben van. A csalók egyike sem érdekelt abban, hogy saját maga ellen tanúskodjék. Az esetek felderítése szinte lehetetlen.
A munkaadók egy része ragaszkodik az önkéntes szabálykövetés látszatához, hiszen üzletfeleik felé azzal is igyekeznek feddhetetlenségüket bizonyítani. Nekik komoly akadályt jelentene a most jól palástolt üzelmeik folytatásában, ha valamelyik eleme a rendszernek megváltozna. A munkaidő nyilvántartásának például meg kellene felelni néhány egyszerű követelménynek:
- Az egyéni munkaidő kezdetének és végének a rögzítésére valós időben, az eseménytől számított legfeljebb negyedórás eltéréssel kerüljön sor.
- A személyekhez kapcsolódóan bejegyzett adatok ne legyenek visszavonhatók.
- A munkabért a bejegyzett adatok és a munkaszerződés alapján számfejtsék, eltérni csak külön definiált dokumentumok alapján lehessen a bejegyzéstől.
- A munkaidő nyilvántartást erre szakosodott, pályázat útján minősített gazdasági szervezetek végezzék elveszíthetetlen és közhiteles módon.
- A munkaügyi hatóság a nyilvántartott adatokhoz online üzemmódban is férjen hozzá.
A módszer neve lehetne: elektronikus jelenléti ív.
A szabályosan teljesíthetőnél nagyobb munkaidő igény a módszer alkalmazása esetén csak a létszám növelésével volna teljesíthető.
Jó megoldás a félállás azok számára, akik európai emberhez méltó jövedelmű sok éves középosztálybeli lét után éppen súrlódásos munkanélküliek és/vagy jogosultak valamely államilag finanszírozott juttatásra. (pl.gyes, nyugdíj,stb.) és mindezek mellett vagy helyett kiegészítéseként számíthatnak a saját vagy családi/rokoni tőkejövedelemre. Ők akkor sem lehetetlenülnek el, ha éppen nincs állásuk.
De a magyar emberek többsége nem ilyen. A legtöbben teljes munkaidőben min.bérből vagy 70-100 ezer ft. nettó/hó jövedelemből próbálnak megkapaszkodni a munka világában, (sokan súlyos kompromisszumok árán), ezért rendkívül kiszolgáltatottak. Nemcsak attól félnek, hogy elveszítik az állásukat, hanem attól is, hogy munkanélküliként bekényszerülnek egy olyan látszatmegoldásba, ami egy ilyen helyzetű ember számára -ellentétben a fent említett biztonságos egzisztenciájú állampolgárokkal-, még ideiglenesen sem elfogatható. Már csak azért sem, mert senki nem garantálja, hogy ez egy néhány hónapra szóló átmeneti állapot. Ha a teljes bérükből is kínlódtak, hogyan fognak megélni a feléből? Félállásból hogyan tudnak annyi szolgálati időt realizálni, ami elfogadható életszínvonalú öregségi nyugdíjas éveket biztosít?
kamagra | Cheap Generic Viagra | Buy Generic Viagra | Generic Viagra | Cheap Generic Viagra |Kamagra|Finpecia|Penegra| Buy Generic Viagra | Cheap Generic Viagra